Sziasztok! Mivel megfogadtam, hogy nem ragadok le a zene-album kettősnél, így elmesélem hol is jártam tegnap délelőtt-délután. Tácra látogattam el családommal és ott a Pompeji Kiállítást tekinthettem meg a Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeumban. A kiállítás egy apró részlete, az amúgy Szegeden megtekinthető három részes kiállításnak. Izgatottan vártam a kiállítást, hiszen Pompeji története igazán érdekes, sőt talán még azok is érdekesnek találják, akik amúgy annyira nem rajonganak a történelemért. Ha esetleg nem tudnátok pontosan miért is csináltak kiállítást e címen s érdekel, hogy én mit tapasztaltam meg, tartsatok velem!

Pompeji és több kisebb város néhány óra alatt eltűnt a föld színéről, ugyanis 79-ben (!) még nem volt megfelelő technika arra, hogy pár nappal-héttel hamarabb megjósoljuk egy működő vulkán kitörési valószínűségét. Az emberek egy része azonnal hamuvá lett a több mint 300 fokos hamu- és kőzetdarabok hullásának köszönhetően, másokat pedig szimplán eltemetett a hamu, kőzetek, por és miegymás. Az embereket a katasztrófa a hétköznapi tevékenységeik csinálása közben érte. Hivatalosan az első faldarabokat az 1700-as évek végén találták meg, s ekkor is kezdődtek a hivatalos ásatások.

A kiállítás árai: 2000 forint a felnőtt illetve 1000 forint a gyerek illetve a diák/nyugdíjas. Az első akadályba a beengedésnél ütköztünk, ugyanis a kiállítóterembe egyszerre 40 embert engedhetnek be, de sehol egy kordon vagy valami olyan vezető szalag, ahol az embereket a kulturált sorbaállásra és várakozásra ösztönöznék. Egy óriási (nem tudom más szavakkal kifejezni) csürhe állt az ajtó előtt, s tolakodás. Ha nem is kordonok, de legalább sorszámoknak kéne léteznie, megkönnyítve az összes ember munkáját és sok-sok kellemetlenséget lehetne elkerülni ezzel… de ezt nem sikerült összehozni. Hivatalosan egyetlen egy tárlatvezetés van meghirdetve egy napra, de a tárlatvezető lány kedvességének köszönhetően még minket is körbevezetett, de elmondta, hogy reggel 9 óra óta folyamatosan beszél – mi 2 órakor jutottunk be, úgy, hogy 1 óra előtt érkeztünk. Kevés olyan kiállításon jártam már, ahol érdekes információkkal töltött vezetést kaptunk. Bár ennek lehet az az oka, hogy amiatt, hogy nem szoktak érdekesek lenni, inkább már idegenvezetés nélkül járok ilyen helyekre. Kellően elegendő háttérinformációt kaptunk az elején, kellően elegendő információt kaptunk az akkori életről, tevékenységekről és arról is, hogyan is sikerült az embereket gipszbe önteni, s egy hölgyet, akit menekülés közben ért a hamu, így meg is tekinthettünk. Az idegenvezető hallgatása közben a táblákat könnyen lehetett olvasni, s az ott talált tárgyakról is részletesen mesélt.
Sajnos fényképet nem lehetett készíteni, így nem tudok neketek képeket mutatni, de egy tök jó kis kirándulás lehet.

Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a kis kiállításnak – azért nem volt több egy fél óránál a körbejárása. Az egyetlen probléma, hogy nagyon kiesik a hely. Budapestről 1.5 óra volt nekünk autóval az út, de szerintem megérte.
 

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy tegnap nem sikerült kiposztolnom a Twitter-en beígért cikket, de kitakarítottam a szobámat és az egészet át kellett pakolnom, mert új íróasztalt kaptam – el tudjátok szerintem képzelni milyen munka is volt vele… nos, a cikk címe sokat elárul magáról, szóval nem is húzom tovább a szót.

Amikor először megpillantottam ezeket a képeket (például random láttam párat Twitter-en / Instagram-on), akkor azt hittem ezek csak fake, fanmade alkotások. Később viszont szembe jött velem egy cikk a Buzzfeed-en, ahol az író egy közép-keleti újságból emelt ki egy medencés képet – ezt itt megtekinthetitek -, amelynek az eredeti (nevezzük európai újságban megjelentnek) verzióján egy anyuka, apuka és három gyermek látható… a szaúdi megjelent újságban viszont az anyukát egy óriási labdával helyettesítették illetve a férfit és a gyerekeket felöltöztették, sőt, az emberek arcait elpixelesítették - tudjátok, mint a Sims-ben, amikor fürdenek a karaktereitek. Ekkor kezdtem egy kisebb kutatásba, miszerint amiket régebben láttam albumborítók teljesen valósak, és így is lett. Több női előadó albumborítóját találták túlságosan kirívónak, meztelennek és erkölcstelennek. Mivel teljesen más a kúltúra azon a terülten, így teljesen mások a normák és az elvárások. Gondolom ezt senkinek sem kell bemutatnom. A cenzúra óriási mértékeket öltött, Shakira-t például teljesen bokor mögé rejtették, Miley (amúgy nem is kirívó) ruháját is meghosszabbították minden értelemben. A következő képek szerintem majd magukért beszélnek, és tökéletesen megértitek, mit is próbálok vázolni nektek. Meglepő amúgy, hogy Rihanna lentebb látható album borítóján már az írek is kiakadtak, ugyanis az énekesnő lemezét promótáló plakátokon egyszerűen ruhát ragasztottak kizárólag szöveggel eltakart testére.

Lady Gaga - Artpop

Katy Perry - Teenage Dream

Madonna - Hard Candy

Rihanna - Unapologetic

A tovább gomb megnyomása után pedig többek közt Miley Cyrus-t, Ariana Grande-t vagy Shakira-t tekinthetitek meg! Mi a véleményetek erről a cenzúráról?